Manapság inkább giccsnek, felesleges pénzkidobásnak tartják, de a tűzijátéknak van egy hosszan tartó élvezeti formája is, ahogy a XX. század művészei látják.
Noha évről évre egyre többen tiltakoznak a pirotechnikai eszközök, így a fényrakéták ellen többek közt a kiváltott zaj, a környezetszennyezés és költséges voltuk miatt, a különböző ünnepek megéléséhez régóta társítják a tűzijátékot. A "játék a tűzzel" vonzza az embereket, ahogyan a színes fények is sokakat elvarázsol vagy inspirál, és ez nincs máshogy a művészekkel sem.
Az alábbi válogatásban tíz művész munkái láthatók a XX. századból, melyek a tűzijátékok robbanó, villódzó képét elevenítik meg.
Az orosz származású Konstantin Somov műveire nagy hatással volt Watteau, a barokk és rokokó művészet és ez nyomon követhető 1907-ben készült művén is, mely a Tűzijáték a Parkban címet viseli.
A futurizmus a mozgás, a dinamizmus ábrázolását tűzte zászlajára, így nem csoda, ha egyik legelhivatottabb képviselője, Giacomo Balla ihletet kapott a tűzijátékok villódzásából. Fenti két képét 1915-ben készítette.
Paul Klee játékos, karcsú vonalait ábrázoló művein fontos szerep jut a kompozíció által előhívott asszociációnak, ami igaz 1930-as Tűzijáték című akvarelljére is.
Maurits Cornelis Escher fő témáját a különböző építményekben fellelhető geometriai formák jelentették, 1933-ban készült, tűzijátékot ábrázoló litográfiája ez alól kivétel, azonban itt is megfigyelhető egyfajta formai asszociáció, hiszen a fénycsóvák egy esernyőre emlékeztetve hullanak alá.
A Jackson Pollock által művelt action painting lényege, hogy képeit spontán módon alakította, a festék csepegtetésével, csurgatásával, fröcskölésével. Ez a technika pedig a lehető legjobban idézi meg az égen feltűnő fényes pontokat ezen az 1950-ben készült festményen.
Sam Francis művén azonnal látszik a rokonság és az a hatás, melyet Pollock és absztrakt expresszionisták gyakoroltak az amerikai művészre. Festményein a világos színek dominálnak, akárcsak a fentin, mely 1963-ban készült.
Az észt származású, nagyrészt Oroszországban alkotó Ülo Ilmar Sooster 1963-ban festette olaj munkáját az akkori nonkonformista művészeti irány képviselőjeként.
A fenti, illetve a bejegyzés elején látható művet Joan Miró 1974-ben festette. A művészre jellemző a triptichonokban való gondolkodás, ahogyan a véletlenszerű, gyermeki ábrázolás is, melyben az amorf formák mellett hangsúlyosak a piros, sárga, kék színek. Ez figyelhető meg tűzijátékot ábrázoló képein is, ahol a nagy feketeséget egy-egy színes folt töri meg.
Jack Goldstein performansz és konceptualista művész az 1980-as években fordult a festészet felé. A fenti fotórealisztikus, akril képét '81-ben festette, alkotásán különböző fénycsóvák keverednek, melyek a tűzijáték mellett villámokra és bombák becsapódásaira is emlékeztetnek.
Helen Frankenthaler az 1950-es évektől állította ki hatalmas méretű absztrakt képeit különböző amerikai múzeumokban és galériákban. 1983-ban festette ezt a képét, melyen a szürkeséget a színes, elfolyt foltokkal ellensúlyozza.
Képek forrása: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt.
