A francia forradalmat ábrázoló festmény egyet jelent a szabadság allegóriájával, de időről időre új jelentést is kap.
A világ egyik legismertebb műve, A szabadság vezeti a népet 1830-ban, a júliusi forradalom őszén készült és azonnal hatalmas sikert aratott. Eugéne Delacroix ekkoriban már a romantika elismert alkotójának számított, aki festményein nagyszerűen ötvözte a realista és idealista ábrázolást. Ez látható a fenti illusztráción is, melynek középpontjában a szabadságot szimbolizáló, fedetlen keblű nőalak áll, aki az elhunytak közt tör előre, miközben egyik kezével a francia zászlót, másikkal egy bajonettel ellátott muskétát tart. Körülötte a társadalom különböző csoportjaiból fedezhetünk fel alakokat, balra tőle az előtérben egy polgári réteghez tartozó férfi áll puskával kalapban, elegánsra szabott ruhában, mögötte valószínűleg egy munkás, kötényben és karddal, míg a másik oldalon egy fiatal fiú látható, mindkét kezében pisztollyal. A háttérben, a füstfelhők mögül Párizs emblematikus épülete, a Notre Dame magasodik ki.
Delacroix műve kétségkívül még a képzőművészetben kevésbé jártas nézők számára is ismerősnek hat, így nem csoda, hogy számos helyen visszaköszön felénk, így a reklámokban is. Bár mindegyik hozzányúlt valahogyan az eredetihez, egyértelmű maradt a festményre történő utalás.
A fenti kép a HP egyik kampányához készült, melynek során a színek fakó módosításában gondolkodtak. Szinte azonnal feltűnik, hogy a francia trikolor megváltoztatásával immár az ír zászló körvonalazódik ki, és ezt támasztja alá a plakáton látható felirat is. A márka üzenete szerint az eredeti színekhez eredeti nyomtatópatronokra van szükség és ezt ezzel a csavarral érzékeltetik.
A svéd Musikaliska Concert Hall 2012 őszén a szezonnyitó programjának kommunikációjához választotta az emblematikus női szereplőt, kiszakítva eredeti kontextusából szürkés háttér előtt áll, kezében pedig ezúttal nem egy zászlót, hanem egy oboát tart.
A szabad asszociációban talán a Peugeot jutott a legmesszebb, itt a központi nőalak teljesen eltűnt, csupán a zászló maradt meg hangsúlyosan, a forradalom alakjai a Notre Dame épületével együtt a háttérbe szorultak. Érdekesség, hogy a kreatív Chilében jelent meg, a francia események előtti tisztelgésként.
