A Vogue címlapoktól a tv reklámokon át a nyalóka logóig.
Salvador Dalí nem csak a XX. század egyik zsenije, aki a grafika, a festészet, a szobrászat és a film területén is maradandót alkotott, hanem reklám tevékenységével is olyat hagyott hátra, ami mellett nem lehet elmenni több évtized után sem.
A szürrealista művész okos üzletember is volt, vállaltan szerette a gazdagságot és a pénzt, erre reflektálva hozta létre André Breton francia szerző a művész nevéből az Avida Dollars anagrammát, mely utal Dalí mohó vágyakozására a dollár után.
Bár sokan támadták a művészt kereskedelmi felfogása miatt, mindezek ellenére Dalí megrendelésre készült munkái és szereplései is egyértelműen magukban hordozzák a művész ismertetőjegyeit.
1. Botrányos megnyitók
Dalí nem csak a művein keresztül szerette volna megkülönböztetni magát a kortársaitól, de kiállításainak megnyitóit is igyekezett valamilyen szokatlan, különc tartalommal megtölteni.
Performansz jellegű megjelenései közül kiemelkedik az 1936-ban megrendezett szürrealista csoportos kiállítás megnyitója Londonban, ahol Dalí egy búvárruhában tervezett előadást tartani. A beszéd közben a művésznek azonban viszonylag gyorsan elfogyott a levegő, így megpróbált mutogatással segítséget kérni, azonban a közönség azt hitte ez csak a szürreális szereplés része, és minél jobban integetett, annál nagyobb lelkesedés és nevetés fogadta. Végül szerencsére az egyik néző megérezte a bajt és az utolsó pillanatban egy csavarkulccsal megszabadították a sisaktól.
Bár a beszéd nem úgy sült el, ahogy Dalí tervezte, de a hatás nem maradt el. A kiállítók sorában hiába voltak ott a legnagyobb művész óriások – többek között Pablo Picasso, René Magritte, Max Ernst, Alexander Calder, Giorgio de Chirico, Marcel Duchamp, Alberto Giacometti, Paul Klee és Joan Miró – Dalí elvitte a showt, és természetesen a legtöbb hír erről szólt.
2. Vogue címlapok, (1938, 1944, 1946, 1971)
A Vogue címlapjain legtöbbször gyönyörű modellek és más ismert arcok váltják egymást, azonban a divatlap szerkesztői Dalí műveiért cserébe kivételt tettek.
Az első címlapon a festő más munkáiból ismerős alakok láthatók a rá jellemző üres tájban, a második borítón virágokból formázta meg az újság nevét, míg a harmadik és negyedik egy-egy karácsonyi számhoz készült.
3. Plakátok
Az ötvenes évektől kezdve Dalí több alkalommal dolgozott különböző márkák print megjelenésein. Megrendelői között megtalálható például a De Beers Diamonds, S.C. Johnson & Company, Gap és a Datsun autómárka.
4. Bajuszkönyv (1954)
Salvador Dalí és Philippe Halsman fotográfus ismeretsége 1941-ben kezdődött. Halsman már a könyv ötlete előtt is számos portrét készített a művészről, és innen csak egy lépés volt, hogy a fotózás köré tematikát találjanak.
A 28 oldalas közös könyvben emléket állítottak Dalí emblematikus bajszának. A fotográfus egy-egy kérdést tett fel a szürrealista festőnek, amire egy-egy képben érkezett a válasz.
5. Televíziós vetélkedő (1957)
Mai kifejezéssel sztárvendégeskedésnek hívhatnánk Dalí szereplését a What’s My Line című televíziós műsorban. A játékban résztvevőknek bekötött szemmel, kérdéseket feltéve kellett azonosítaniuk Dalít, azonban a művész cseppet sem könnyítette meg a játékosok helyzetét, mert még azokra a kérdésekre is igennel válaszolt, amelyek nem voltak rá jellemzőek. Végül, az utolsó kérdés a bajszára vonatkozott, és ez követően lelepleződött mindenki előtt.
(Az első pár másodperc recsegése után egész jó minőségben végignézhető a korabeli felvétel.)
6. Fürdőruha kollekció (1965)
A Nightmare Swimwear elnevezésű kollekciót Jack A. Winter gyártó számára tervezte Dalí, melyben nem is annyira a fürdőruhák, mint a felfújható kiegészítők voltak hangsúlyosak. Bár az elkészült darabok végül nem kerültek kereskedelmi forgalomba, de nagy figyelmet kaptak a közönségtől, a termékek pedig egyes források szerint Dalí saját medencéjében végezték.
7. Reklámfilm szerepek (1965, 1969, 1972, 1974)
Azt már megszokhattuk, hogy a mai A-listás színészek közül többen is tv reklámokban kezdték pályafutásukat, de az viszonylag szokatlan, ha egy már a csúcson lévő (képző)művész vállal hasonlót. Dalit lenyűgözte a mozgókép, és ezt a műfajt nem csak önálló művészfilmjeiben próbálta ki, hanem többször szerepelt reklámokban is, amelyek kapcsán kicsit sem a megúszós jelenlétet választotta, hanem saját személyiségét is beletette a reklámokba.
Dalí reklámfilmjeit legalább annyira jellemzi a szürrealizmus, mint az egész életművét.
Első reklámszereplése a Licor Veterano Sabor by Osborne italmárkához kötődött 1965-ben, ahol Dalí az andalúz szőlőpárlatot népszerűsítette.
A Braniff International légitársasággal 1969-ben indult az együttműködése, melynek során több filmjükben is feltűnt, az egyikben többek között Gina Lollobrigida mellett, a másikban pedig Whitey Ford legendás baseball játékos oldalán. Ugyanebben az évben készült el az egyik legismertebb reklámfilmje a Lanvin csokoládé számára, ebben a művész Beethoven hangulatfokozó zenéjére beleharap az édességbe, melynek köszönhetően nem csak a tekintete változik meg, de még a bajsza is függőleges pozícióba ugrik.
1972-ben a a Nissan Datsun típusú autójának, illetve a spanyol légitársaság IBERIA elnevezésű gépének tervezett reklámot, majd 1974-ben megjelent a legelvontabb reklámfilmje az Alka Seltzer felkérésére. A pezsgőtabletta hatására Dalí mintha csak ihletet nyerne, megfesti a gyógyszer hatásának folyamatát modellje testén.
A videóra kattintva három rövid reklámfilm tekinthető meg a művész munkáiból.
8. Chupa Chups logó (1969)
Kevesen tudják, hogy a Chupa Chups eredetileg spanyol márkaként indult, az alapító Enric Bernat pedig Dalít kérte fel a logó tervezésére. A kész rajz rímmel Dalí elfolyó óráira, ugyanakkor mégis magában hordoz egyfajta szabályosságot. A források szerint az is a művész ötlete volt, hogy a feliratot ne a motívumon kívülre hanem bele helyezzék el, így mindig szembeötlik a márka neve.
9. Szakácskönyv (1973)
Ismert személyként könyvet kiadni, főként életrajzi vagy szakácskönyvet szinte mindig jó megoldás a rajongók figyelmének fenntartásához és a bevételek növeléséhez.
Dalí és felesége, Gala népszerű vendéglátók körében állt, akik soha nem a szokványos kínálattal várták a hozzájuk érkezőket. A művész egy estére majmokat kölcsönzött, máskor álarcosbált rendeztek, ahol megkérték a vendégeket, hogy saját álmuknak öltözzenek be. A szürrealista szakácskönyv 136 receptet és afrodiziákumot tartalmazott, illetve kitért a vacsora szokásokra is. Központi szerepet kaptak azok az alapanyagok, amelyek motívumként egyébként is gyakran szerepeltek Dalí művein – tojás, csiga, rák, homár –, az illusztrációkat pedig természetesen a művész készítette.
10. Saját múzeum (1974)
Bár Dalí nem azok közé a művészek tartozott, akik nagyságát csak haláluk után ismerik fel, tett arról, hogy neve mindenképpen fennmaradjon az utókor számára.
A hatvanas évek végén Figueres polgármestere felkereste Dalít, hogy adományozzon szülővárosa számára egy alkotást, mire a művész válaszul nem egy képet, hanem egy egész múzeumot adott.
A háborúban majdnem teljesen megsemmisült városi színház épületetét építtette át a saját stílusában. A homlokzat arany szobrokat és óriás tojásokat kapott, a ház falára pedig kisebb díszítések kerültek. Dalí olyannyira megszerette az épületet, hogy élete végén beköltözött a múzeum tornyába és halála után is itt lett eltemetve.
