A pezsgő ünneppé varázsolja az újév kezdetét, emelkedettebbé teszi a hétköznapi pillanatokat, és népszerűsége összefonódik a vizuális kultúrával.

Pezsgőzni nem ülünk le "csak úgy", hanem megadjuk a módját, a palack nyitásától kezdve az ital kortyolgatásáig. Az egyes pincészetek mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az előkelő élményt sugározzák a megjelenésben és a kommunikációban is, így nem véletlen, hogy a pezsgők reklámjának számos művészi kapcsolódása van.

A hedonista fogyasztás egyik első ábrázolása Jean-François de Troy Osztriga vacsora című festményén figyelhető meg, ahol egymás után fogyasztották a jégbehűtött palackokban lévő italokat és majdnem mindenki kezében található egy pezsgőspohár. Részlet a képből:

A két drága portékának, az osztrigának és a pezsgőnek a társítása később a csendéleteken is gyakran visszaköszönt, így például Johann Wilhelm Preyer lenti művének részletén is megfigyelhető.

Edouard Manet egyik legismertebb, 1881-1882 között készült képéhez a kor legnépszerűbb mulatóját a Folies-Bergère bárt választotta témájaként. A festmény középpontjában azonban nem az önfeledten szórakozó tömeg látható, ők csak a tükör által közvetítve jelennek meg, hanem a felszolgáló, aki kissé magányosan áll a pompás helyen az üvegek között.

Szintén 1881-ben festette csónakázókat ábrázoló művét Pierre-Auguste Renoir, melyen saját barátait festette meg a Maison Fournaise étterem teraszán. Az asztal akár egy csendélet részlete is lehetne, a gyümölcsök mellett poharak, bor és pezsgő látható.

A 19. század művészei szívesen kísérleteztek új médiumokkal, így többen nyitottak az illusztrációk majd a plakátok irányába is, ezáltal pedig a szélesebb közönség körében is növelhették népszerűségüket.

Az egyik legismertebb közülük a mai napig közkedvelt szecessziós mester, Alfons Mucha volt, aki többek közt színdarabok plakátját is tervezte. A pezsgő témájával 1896-ban találkozott, ekkor kapta az első felkérését a Champagne Ruinart vállalattól, majd még ebben az évben egy másik cég a pezsgő ízesítésű kekszéhez készíttetett vele plakátot. Néhány évvel később a Moët & Chandon már nem csak plakátokat, de katalógust és képeslapot is rendelt pezsgőihez a művésztől.

A fentiek munkáin túl még sok más alkotótól maradtak fenn a pezsgőzést és egy-egy márkát megörökítő művészi plakátok, mindegyikben közös, hogy fontos szerepet kap rajtuk a végzett asszonyaként jelenlévő nőalak, az ábrázolt személyek mind elegánsak és valamilyen különleges esemény résztvevői.

A nemzetközi példák mellett érdemes megemlíteni ugyanakkor a Törley gyár tudatos építkezését és előretörését a hazai piacon, melynek szintén fontos eleme volt a pezsgő imázsának építése különböző reklámcélú eszközökkel. A magyar pezsgőpincészet a francia gyökerekből megtartotta az elitnek szóló hangot, mely egyértelműen megjelenik a korai plakátjaikon is. Más külföldi márkákhoz hasonlóan akár művészeket is bevont a tervezésbe, így például a lenti sorban középen látható kép Pólya Tibor festő, karikaturista munkája, míg a mellette jobbra látható kép Faragó Géza grafikus képe.

A 20. században a pezsgő művészi népszerűsítése már kevésbé a plakátokon valósult meg, helyüket átvették azok a filmek, melyekben egy-egy ikonikus jelenetet kapott az ital.

A sort Alfred Hitchcock 1928-ban készült Champagne című filmje nyitja, a romantikus film egy gazdag lány önkereséséről, küzdelmeiről és felemelkedéséről szól.

Mivel az 1942-es Casablanca című film egy mulatóban játszódik természetesen sok alkoholos ital megjelenik a poharakban, de a pezsgő itt is fontos szerepet kap, többek között a két főszereplő Humphrey Bogart és Ingrid Bergman jeleneteiben.

1955-ben készült Marilyn Monroe egyik kultikus filmje, a Hétévi vágyakozás, és ehhez köthető talán a legismertebb fotója is, melyen egy csatornarács felett fellibben a fehér szoknyája. A filmben alakított karakter egy tisztes családapát szeretne elcsábítani pezsgőzés közben, és a jelenet során az is kiderül, hogy egészen különleges módon, chipsszel szereti ezt az italt.

Az önfeledt szórakozásból az Álom Luxuskivitelben című filmben sincs hiány, melyben az Audrey Hepburnt alakító karakter keresi a boldogságot és a szerelmet két party és másnapos reggel között. Bár ebben a filmben is sok ital kitöltésre kerül, azért a pezsgő itt is fontos szerepet játszik.

Az egyik legtöbb alkoholt fogyasztó főhős a kémfilmekből alighanem James Bond, mindenki tudja róla, hogy a vodka-martinit rázva, nem keverve szereti, de természetesen más koktélokat, a bort és a pezsgőt is szívesen fogyasztja. A legtöbb filmben a Bollinger pezsgő vállalat palackja tűnik fel, ami talán nem meglepő, hiszen a cég 1884 óta szállítja a habzó nedűt az angol királyi családnak, ezt kortyolta Lady Diana és Károly herceg is az esküvőjén, így a királynő ügynöke is főként emellett a márka kötelezte el magát. Természetesen a változatosság kedvéért időnként felbukkan más márka is, így egy-egy üveg Dom Perignon és Taittinger is elfogyasztásra kerül.

Alább egy válogatás a teljes igénye nélkül néhány pezsgős jelenetből, a kém szerepében pedig Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig.

A Bollinger olyannyira komolyan vette az együttműködést a filmmel, hogy nem csak plakátot, de egy limitált szériás, számzárral zárható palackot is piacra dobott James Bond tiszteletére:

Ha a férfi főszereplőknél és az emlékezetes pezsgős jeleneteknél tartunk, akkor meg kell említeni Leonardo di Caprio két filmjét, az 1997-ben készült Titanicot és a 2013-as Nagy Gatsby történetét.

Az előzőben még finoman, ízlésesen tálalták az italt, melynek elfogyasztása tele van izgalommal, érzékiséggel és titokkal, hiszen a szerelmes pár szinte ezzel kezdi meg közös tilosban járását.

A második filmben a termékelhelyezés már nem sikerült ilyen diszkréten, szó szerint az arcunkba van tolva a Moët & Chandon márka, a palackok a partyk embernagyságú kellékeiként vannak jelen, viszont a rendezőtől kapunk egy azóta szinte már mémmé vált jelenetet Dicaprioval, mintha csak visszakacsintana a néhány évtizeddel fiatalabb énjére, üdvözlésként emeli poharát a néző felé a filmben.

Természetesen a pezsgő és a művészet találkozására hozott példák sorát még sokáig lehetne folytatni, gyümölcsöző gyöngyöző kapcsolatukra pedig még valószínűleg a jövőben is sokszor emelhetjük a poharunkat.