A régi mesterek is változtak 10 év alatt, csak selfie helyett az önarcképeiken ábrázolták az idő múlását.

Az utóbbi napok egy új kihívásról szóltak a közösségi oldalakon, a #10yearschallenge lényege, hogy a felhasználók egy-egy feltöltött képen keresztül megmutassák milyen hatással volt rájuk az elmúlt 10 év, hogyan változtak ennyi idő alatt. Az arc, a személyiség és a stílus változása azonban nem csak napjainkban érdekes téma, hanem a művészeket is gyakran foglalkoztatja, sőt vannak olyanok, akiknek életművében önmaguk művészi ábrázolása igencsak meghatározó pontot jelentett.

A 17. század egyik legismertebb portréfestője, a fény-árnyék ábrázolás atyja, Rembrandt több mint 100 önarcképet készített és még ennél is több megrendelést kapott különböző személyek megfestésére.

A fenti képek már idősebb korában készültek a művészről, a bal oldali festményt 1659-ben, míg a jobb oldalit halála évében, 1669-ben festette. Élete utolsó szakaszában családi és anyagi nehézségekkel küzdött, ami jól tükröződik gondterheltségén és ráncain, tekintetéből szomorúság és lemondás olvasható ki. A lenti két kép közt szintén 10 év telt, azonban ezek még Rembrandt pályájának elejére tehetők, és egy sokkal vidámabb, optimistább és bohémabb művész körvonalazódik ki előttünk.

A posztimpresszionista Paul Cézanne szintén több alkalommal ábrázolta saját magát. Képein a rá jellemző bátor és kissé elnagyolt ecsetkezelés és a hideg-meleg színek egymás mellettisége jól szemügyre vehető. Legtöbb önarcképén egyedül látható, arcát szakáll borítja és gondolkodón tekint a néző szemébe. A lenti, bal oldali festmény ezek közül kivétel, itt a művész alkotás közben ábrázolta magát, a mellette lévő már sokkal tipikusabb, ezt élete utolsó szakaszában alkotta.

Pablo Picasso stílusa sokszor változott a különböző korszakaiban és ezt többek közt lekövették önarcképei is.
A lent látható jobb oldali kép a kék és rózsaszín időszakot követő időben készült, melyet az afrikai művészet inspirált a leginkább. Ezek a képek a maguk darabos ábrázolásaival már átvezetnek minket a kubista képek felé, ekkor készítette az egyik legismertebb művét, Az Avignoni kisasszonyokat is. A második kép már egy későbbi periódusból származik, ekkor Picasso munkáin a tisztább geometriai formák kerültek előtérbe.

Frida Kahlo életének egész történetét nyomon követhetjük a portréi által. A szerelmét, a fájdalmát és a vágyait egyaránt megfestette, képeinek főhőse saját maga volt. Karrierje a harmincas évek közepén indult meg igazán, ekkor voltak első kiállításai New Yorkban és Párizsban. A negyvenes évek elején különböző szakmai feladatokat vállalt, tanított, a mexikói kultúra népszerűsítésén dolgozott, kiállított a szürrealistákkal, azonban újabb gerincproblémák miatt 1946-tól egyre többször kényszerült feküdni.

Az első lenti képen Frida házának egyik állandó lakója, egy majom látható, a másikon pedig a művész ősi tradíciókhoz és hagyományokhoz köthető vonzalma mutatkozik meg, ahogyan magát a tehuana népviseletben ábrázolta. Utóbbin a rezenéstelen arc és a könnyek azt a szomorúságot fejezik ki, amit ekkoriban átélt a művész.

Andy Warhol a pop-art és a popkultúra ikonikus alakja, akinek alkotásai valamint titokzatos és különc személyisége éppúgy hozzájárult ahhoz, hogy a XX. század egyik legmeghatározóbb művésze legyen.

Az ötvenes évek végétől rendszeresen állított ki, a hatvanas évektől egyre több ismert emberről jelentek meg szitanyomatai, majd filmezni is elkezdett. Érdekelte a fotográfia és gyakran volt saját maga modellje, realisztikus ábrázolásban vagy éppen jelmezben.

A képek forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt elérhetőek.